Az első igazi és széles körben ünnepelt sztárszakács a francia Marie-Antoine Carême (1784-1833) volt, akit kortársai a "A szakácsok királya a királyok szakácsa"-ként tartottak számon.

Carême Párizsban született igen szegény családban. A rendelkezésre álló kevés feljegyzés szerint több, mint egy tucat testvére volt. Nem pontosan ismert körülmények között kilenc éves korában elszakadt családjától és egy szakácshoz került aki egy kifőzdét működtetetett és ahol Carême hat évig élt és dolgozott konyhai kisegítőként.

Abban az időben Párizs gasztronómiájának csúcsát a cukrászok és az általuk üzemeletetett pâtissier-ek jelentették. Carême 15 évesen kezdett el dolgozni gyakornokként Sylvain Bailly-nél, aki egy cukrászdát üzemeltetett Párizs egy divatos részén, a rue Vivienne-en.  Itt ismerkedett meg a neves francia diploma Charles Maurice de Talleyrand szakácsával, aki beajánlotta Telleyrand-hoz, akinek 10 évig állt a szolgálatában.

Álladó munkaadója mellett másoknak is dolgozott így például Carême volt 1810-ben Napólen és Mária Lujza esküvőjének a chefje. Napóleon bukását követően elhagyta Franciaországot és dolgozott Iv. György, I. Sándor cár és I. Ferenc József udvari szakácsaként is.

Carême munkássága a gyakorlati főszakácsi tevékenységtől a konyhaművészet elméleti megalapozásáig terjedt. Munkásságát egy öt kötetes műben a L’Art de la cuisine -ban foglalta össze. Mint chef különböző mártásokat, ételkompozíciókat alkotott, mint elméleti szakember leírta és egyben elterjesztette a francia és az orosz felszolgálási módszereket. Hozzá fűződik a ma ismert szakács ruházat megteremtése is. Bevezette a fehér színű szakácskabátot és kötényt, mivel ez könnyebben ellenőrizhetővé tette a ruhák tisztaságát és segítette a konyhai higiénia megőrzését. Ő vezette be a toque elnevezésű magas szakácssapkát, amelyet ma is viselnek a szakácsok.